2011. július 2., szombat

Beszámoló a ljubjanai 28. Nemzetközi Grafikai Biennáléról

SZIRÁNYI ISTVÁN

Szemléletváltás a kortárs grafikában ?

Beszámoló a ljubjanai 28. Nemzetközi Grafikai Biennáléról

International Centre of Graphic Arts, 2009.09.04-10.25.

A ljubjanai grafikai biennálék megalakulásuk óta ( 1955!) mindig is friss, dinamikus és flexibilis

szellemről és szemléletről tanuskodtak. Tíz évvel a második világháború után elsőként mutattak be Európában egy olyan a grafikára koncentráló biennálét a világnak, amely megpróbált független lenni politikai nyomástól, bemutatva szabad és elnyomott országok művészeit egyaránt. Láthattuk itt a nagy Picasso műveit ugyanúgy, mint a fiatal Rauschenberg nagyméretű vászonra nyomott szitáit.

A szitanyomat a 60-as évektől vált "szalonképessé" a biennálén, megelőzve az 1966-ban megalakult krakkói grafikai biennálét is( pl. Andy Warhol művei).

A hetvenes években bukkantak fel Ljubjanában szintén elsőként a koncept-és fotóalapú grafikák .

(E sorok írója is ezen a biennálén mutatthatta be első koncept-jellegű ofszetnyomatait 1979-ben a nemzeti anyag részeként, a 13. Biennálén.)

A hetvenes évektől fogadta el a biennálé elsőként a számítógépes nyomatokat is (pl. Edvard Zajec, Sol Lewitt, stb.).

A 90-es években már csak a nemzetközi kurátorok által meghívott művészek állíthattak ki itt, meghatározott téma és koncepció köré csoportosítva. A biennálé ezekben a kritikus években már megpróbált változtatni a szokványos grafikai-technikai látókörön és élénken reflektálni a társadalmi-szociális kérdésekre. A biennálé megalapítója, Dr. Zoran Kržišnik igazgató vezetésével ez a koncepció vált meghatározóvá, amelyet halála után is tiszteletben tart és követ a mostani kuratórium. Az egész biennálét az ő emlékének szentelték.

Nem volt ez máshogy a mostani biennálén sem. A kiterjesztett nézőpontot az az okos ötlet gazdagította, hogy négy progresszív ljubjanai galéria (Alcatraz Gallery, Ganes Pratt Gallery, Kapsula Gallery, Škuc Gallery) meghívott és bemutatott művészeket saját koncepciója alapján a biennálé szerves részeként. A Modern Művészeti Múzeumot épp tatarozzák, így a helyhiány is igazolta a több helyszínt. Így került a képbe az Alcatraz Galéria meghívásának köszönhetően az egyetlen magyar résztvevő , a "Hungarian Double-Tailed Dog", amire később még visszatérek.

A központi kiállítást a gyönyörű Tivoli parkban álló kis kastélyban, a Nemzetközi Grafikai Központban rendezték meg. Címe "A Matrix: egy bizonytalan valóság" volt. Az ötletet a Mátrix című kultuszfilm-trilógia adta. Vajon hűen szolgálják-e az új technológiák a művészetben a valóság és annak képi mása közti feszültség kérdéseit? Elégségesek-e ezek a leképezések a társadalom befolyásolásásra, megváltoztatásásra? Növekedhet-e a művek befogadóinak száma az új technológiák bevetésésvel? A mátrix hatalma pótolhatja-e a valóságot vagy építhetünk-e egy "gyönyörű" virtuális világot, ahol minden megtörténhet? Ezekre a kérdésfelvetésekre reagált több mint nyolcvan művész itt kiállított műveivel.

A fődíjat egy két éve kiállító (?) , huszonkét tagú(!) amerikai grafikus-csoport nyerte, a "Just Seeds".

Műveik főként politikai, pacifista beállítású harsány színű szerigráfiák és plakátok, néhol a maoista grafikák vizuális nyelvezetét idézve.

Ez a hangulat köszön vissza egy másik amerikai művész, Swoon nagyméretű, falra tapétázott fametszetein, szerigráfiáin és installációin is, melyek egy teljes szobát i beborítanak.

Láthatóan és érezhetően a grafikai kimunkáltságot háttérbe szorítja a spontán, nyers kifejezőerő, akár barkács-szerű installációk képében is. (lásd: Maria Alicia Zamora Noguera /Nicaragua/) belógatott zsinórokra rögzített fametszetei.)

A képet színesítette a kínai művész, Huiqin Wang kalligráfiai képjelekből összeállított műve, melyet egy kétezeréves tégladarabbal nyomtatott negatív és pozitív formában. Számára ez a Han-dinasztia kori tégla jelenti a szimbólumot az egyetemes kultúra folytonosságában.

Láthatunk a kiállításon videó- és multimédia installációkat (pl. BridA-csoport), besötétített sötétkamra ablakaiba vágott fénybetűket gerilla felhívásokkal (Carlos Motta), egy orosz művész szintén lázító szándékú szoba-installációját (Chto Delat?/ Dmitry Vilensky) Pravdát utánzó tipográfiákkal a falakon; a 70-es évek pornográf képeiből merítkező dán művész, Jesper Fabricius művészkönyveit vagy az iráni művésznő, Avsoon gyufacímkeszerű gyermekien naív metszeteit.("Love Match or Mismatch").

A kiállítás előcsarnokában rendezték meg most első ízben a megnyitót követő hétvégén azt az eladással egybekötött nemzetközi művészkönyv szalont, melyre a Magyar Művészkönyalkotók Társaságát is meghívták, melyet én képviseltem. Mintegy tizenhárom magyar művész remek könyvmunkáit volt alkalmam bemutatni élénk érdeklődés mellett. A Szalonon szerepelt még az említett dán művész , de holland, török, argentin, szlovén, és horvát művészkönyvesek is bemutatkoztak velünk együtt.

A galériákba kihelyezett kiállítások egyikén szerepelt a fiatal magyar művészcsoport a Magyar Kétfarkú Kutya Párt(Hungarian Double-Tailed Dog), mely főleg "köztéri", meghökkentően civil, humoros, ideologikus és sokműfajú munkásságával bújik anonimitásba.

A 2007-es biennálé fődijasának a koreai Jean Joon-ho indítványának köszönhetően rendezték meg a biennálé társ-kiállításást "After gogo: A New era of Korean Art" címmel kitekintést nyitva arra a világra, amit a mai fiatal koreai művészek látnak.

A cím a "gogo" zenére utal, amit az amerikai katonák terjesztettek el a koreai háború után. Hogy reagál egy mai, háborút nem látott és át nem élt generáció elődei világára, mely ősi kultúrát már átitatott az amerikai "civilizáció"...A kiállított videó-installációk, digitális óriásnyomatok, szobrok egy multikulturális, nyers, de mégis misztikus képet mutatnak kitűnő technikai nyelven elbeszélve.

Az új szemléletre való törekvés a szlovén szervezők részéről a Nagydíj-zsűri tagjainak meghívásában is megnyilvánult: koreai, kirgiz, egyiptomi, görög, brazil, észt és német fiatal, de máris jelentős nemzetközi karierrel rendelkező kurátorok véleményére voltak kíváncsiak.

A "Mátrix" cím utalás változó korunkra; a grafika fogalmának kiterjesztése és átértelmezése pedig a műfajok szabad közeledésével a központi gondolatot szolgálja.

A nagyvonalú rendezést és szervezést több komoly szponzor támogatta, lehetőséget nyújtva szinte az összes nemzetközi résztvevő meghívására. Igyekeztek a közönség széles rétegeit bevonni előadásokkal, koncertekkel, gyerekfoglalkozásokkal és az említett művészkönyves hétvégével is.

A Tivoli park sétányán szlovén gyerekek grafikáinak felnagyított részleteit mutatták be óriás-paravánokon, melyek meglepően erős párhuzamokat vontak a felnőtt-világ képi gondolkodásával.

Kiállítás Bázelben


A Társaság kiállítása a bázeli Rappaz Museumban 2011 május 7-től május 26-ig volt látható. További információ és képek itt: http://www.rappazmuseum.ch/Kuenstlerbuecher.html